SÁRKERESZTES

Székesfehérvártól északra mintegy 5,2 km-re. A szomszédos Moha községnek, mely legközelebbi szomszédja. A két falut a Gaja-patak választja el egymástól.

Nevét a fehérvári johannitákról (keresztes lovatok) kapta, akinek itt ajándékozott földet Eufrozina királyné. A település nevének eredete: a múlt századig Sármelléki járás volt, ebből ered a Sár- előtag, az utótag a török időkből származik, amikor a Keresztes-majorja nevet viselte.

A település 2327 hektáron fekszik, lakosainak száma 1570 fő, GPS koordinátája 47.251630, 18.351700

Községünk a Móri Árok dél-keleti szélén, Székesfehérvár határától 5 km-re helyezkedik el. A környék mikroklímájára, uralkodó szélirányára, rányomja bélyegét a Vértes és a Bakony között húzódó Móri árok. A Móri árok tektonikai törésvonal a Bakony és a Vértes között. Homokos dombsoraival kitűnő szőlőtermő terület. A Vértes alacsony, sasbérces-árkos

szerkezetű karsztos középhegység. A Bakonyt és a Vértest a Móri-árok sűllyedék rendszere választja el. Ennek alapzatában kúpkarsztos felső-kréta-eocén peneplén maradványok ismerhetők fel harmadidőszaki durvatörmelékes üledékekkel fedve. A mai morfológiai jellemzőjét a felső-pliocén-negyedidőszaki felszínformálódás szabta meg kavicssapkás tanúhegyekkel, hosszanti, széles dombhátakkal, tagolt hegylábfelszínekkel, szőlőkultúrás, lankás hegylábi lejtőkkel. Döntő többségben löszön, mészkőtörmelékkel kevert löszön, főként oligocén homokon alakult ki az agyagbemosódásos barna erdőtalaj, barnaföld, illetve a dolomiton és mészkövön rendzina-talajok találhatók.
Klímája kedvező, bár hűvösebb az átlagnál. Enyhe tél, sok légmozgás jellemzi. Az éves középhőmérséklet 10 C fok. A tájat közepes fényviszonyok és 600-650 mm lehullott csapadék jellemzi. A legtöbb eső nyáron, míg a legkevesebb februárban és márciusban esik. Az uralkodó szélirány északnyugati. Általában közepesen hűvös és viszonylag csapadékos idő a jellemző.
Mindazonáltal, a hegyek, dombok déli-délnyugati oldalain a kedvező mező- és mikroklíma jó termőhelyi viszonyokat alakíthat ki.

A település és környéke ősidők óta lakott helynek számít, amit a területén és környékén talált több különböző korokból származó leletanyag is bizonyít: Pék-malom dombon talált új kőkorból származó leletanyag, Határi-malomnál talált kelta kerámiák.

1193 előtt Eufrozina királyné adta a falut a fehérvári kereszteseknek, s az adományt III. Béla király 1193-ban megerősítette, s határát is leiratta: A határ a zámolyi vízválasztótól egészen a Móri-patak völgyéig terjedt, ahol a település malmai is voltak, s a Mohával közös határon említik Áldó-kutat, Árpád völgy-et, mely az Almás-sal közös határon terült el. 1340-ben a keresztesek Fehérvár melletti Barch-ba és a Szent Borbála-templom körüli földekbe való beiktatásakor a fehérvári prépostság mindkettőnek ellentmondott (Magyar-) Almás felől.
1439-től Barc-ot más néven Szentborbálának nevezik, de a fehérvári névhasználat ma is megkülönbözteti a keresztesektől nevezett Sár-"Keresztes"-t Borbála puszta-tól. 1499-ben majd a fehérvári káptalan foglalja el erőszakkal Barc (Barch), vagy Szentborbála (Zenthbarbara) birtokot, ekkor a korabeli határjárásban találkozhatunk a kettős névhasználattal. Csókakőt és a hozzá tartozó várbirtokokat (köztük Barch és Keresztes-majorját is) Rozgonyi István kapja meg. 1522-ben a település házasság révén a Kanizsai családé lett. A Kanizsai családba beházasodott Nádasdy Tamás birtoka. A keresztesek a török elől Pozsonyba menekülnek, s így Barch és Keresztes majorja egészen a XIX. századig a Csókakői vár, s mindenkori urának birtoka lett. 1562-1671-ig a Nádasdyak birtoka. 1671-től a település a kincstárra szállt, mivel addigi birtokosát, Nádasdy Ferenc (főúr)-at a Wesselényi-féle összeesküvésben való résztvétele miatt kivégezték. 1678-ban Széchenyi György kalocsai érsek kap rá zálogjogot. 1685-ben a törökök által elpusztított falvak közt van számontartva. 1692-ben Báró Hochburg János kapja meg a falu birtokjogát I. Lipót császár-tól, mely később házasság útján Berényi Györgyé, és Luzsénszky Györgyé lett. 1821-ben Sárkeresztes (Barc) gróf Károlyi Györgyé és a Károlyi családé lett.

Nevezetességek:

Református templom – 1715-ben épült. Tornyát 1790-ben építették hozzá, azonban az 1810. évi földrengés lerombolta, de hamarosan újjáépítették
Paplak – 1862-ben épült
Csomasz Tóth Kálmán (1902-1988) emlékműve a ref. templomkertben. Csomasz Tóth zenetörténész, himnológus, több ref. énekeskönyv szerzője, korábban egyebek mellett detroiti segédlelkész, itt volt lelkész 1932-1938 között.

Híres szülöttei:

A vadászregényeiről ismert Bársony István (1855 – 1928).